2. rész - A szakadék szélén táncolva...

 Ahogy kitártam a barna ajtót, az a látvány tárult a szemem elé, mely csak a legrosszabb rémálmomban fordult elő, vagy egy szokványos béna vígjátékban. Egy másodpercre a „Derült égből Polly” című filmben éreztem magam, miközben percekig meredtem arra a szőrös fenékre, amit konkrétan az arcomba dugtak. A farpofák egyenletes tempóban mozogtak, ahogy a férfi is, kihez a hátsó fél tartozott; hosszú lábak fogták körbe tanárom derekát, hogy a férfi ronda szőrös pöcse, abban a paradicsomban élvezkedjen, amihez (elvileg) csak nekem volt engedélyem.

 Még néhány másodpercig döbbenten bámultam a negyvenes férfit, ki a barátnőmet dugta az asztalán, majd teljesen érzelemmentessé válva dőltem neki az ajtófélfának, várva arra, hogy azok ketten mikor vesznek végre észre. Legnagyobb sajnálatomra, nekem kellett megköszörülnöm a torkomat, s ahogy azaz aprócska hang eljutott hozzájuk, úgy váltak szét, mintha soha nem is érintették volna a másikat. A még mindig kicsit terpeszben ülő Taeyeon lihegve, kipirult arccal pislogott rám, reménykedő egyben kérlelő tekintettel, míg az a vén fasz, nem messze tőle, csupán lefagyva nézett hol rám, hol a lányra.

 Hatalmas sóhajt hallatva rugaszkodtam el az eddig támaszkodóként szolgáló félfától, majd néhány apróbb lépést előretéve álltam meg, úgy bámulva hosszasan azt a nőt, akiért az utóbbi hónapokban annyira rajongtam.

- Ezt Kyungsoo küldi – fordultam KyungSeok felé, majd hozzávágtam a mappát. A tárgyat szinte reflexből emelte ágyéka elé, mire nekem gúnyos mosolyra húzódott a szám. – Nem kell eltakarnia, láttam már faszt. Amúgy is, én már megyek, és gondolom utána, kívánjátok folytatni azt, amit félbeszakítottam – vigyorogtam hol a férfira, hol pedig a megszeppent Taeyeon-ra, majd az ajtó felé lépdelve eresztettem el egy újabb megjegyzést. – Bocsi a zavarásért, basszátok szét egymást nyugodtan.

 Idegesen vágtam be magam mögött a nyílászárót, s dühtől túlfűtve siettem ki az épületből, minél messzebb attól a kettőtől; legszívesebben bebasztam volna valakinek a pofáját, de muszáj volt kontrollálnom magam. Nem tehettem meg, hogy felingerlem az agyam csak, mert egy hülye ribancot fogtam ki barátnőnek. De mégis miért pont Park KyungSeokkal kell dugnia?

 Egy gyenge kis kézfej lágy érintését éreztem meg vállamon, amitől egy szentpillantás alatt perdültem meg a tengelyem körül. Remegő ajkak, kérlelő barna íriszek, s meggyötört vonások fogadtak, melyeket inkább nyomtam volna a betonba, mintsem azokat kelljen bámulnom.

- Baekhyun...

- Nem igazán érdekel a magyarázatod; amúgy sem tudnál egy kielégítővel szolgálni – léptem el tőle, majd ismét elindultam, de a keze megint visszarántott.

- Kérlek, hallgass meg.

- És mégis mit fogsz mondani?! – kérdeztem, arrogáns mosollyal arcomon, ami inkább volt viccsor, mint bármi más. – Talán egy olyan különleges kígyó marta meg a picsádat, amit csak egy negyvenéves fasz tud immúnissá tenni? Esetleg kipróbáltad, vajon elkapsz-e valami nemi betegséget, ha lefekszel a professzoroddal? Vagy szimplán csak kíváncsi voltál, milyen ha összetöröd a pasid szívét? – Költői kérdések egymás hegyén-hátán; úgy dobáltam őket, mintha csak kidobóst játszottam volna; és nagyon úgy tűnt, nyerésre álltam. Taeyeon könnyei kicsordultak, amitől csak még idegesebb lettem ugyanis gyűlöltem, hogy így akarja megszerezni az együttérzésemet.

- Baekhyun... én...

- Mi van? – szakítottam félbe szinte már üvöltve. – Erre nem tudsz épkézláb magyarázatot adni, de nem kell, hiszen már rég tudom a választ; csupán egy hűtlen, kétszínű ribanc vagy. Mondd meg; ugye csak a kibaszott egód miatt nem akartad ezt beismerni? Kicsit összetörnéd a magadról alkotott képet, ha kiderülne, egyszerre két végéről égeted a gyertyát, nemde? – kérdeztem arcába köpve a szavakat, melyektől könnyei csak gyorsabban gördültek végig arcán. A gúny, a megvetés és a harag minden formája megtalálható volt hangomban, ahogy szavaimban is látványosan bújtak meg. A lány, akit nagyon sokáig szerettem, csupán alig láthatóan bólogatva szipogott, majd erőt véve magán, végre a szemembe nézett.

- Sajnálom Baekhyun.

- Miért? Miért nem szakítottál velem, mikor ez a viszony elkezdődött?

- Mert... Nem akartalak megbántani.

- Valóban; hiszen most nem érzem szarul magam: tök logikus – forgattam szemeimet, majd megpróbálva lenyugtatni az idegeimet, mély levegőt véve emeltem tekintetem a lányra. – Ha megcsaltál, mégis miért hívtál magaddal Kínába?

- Abban reménykedtem, ott majd minden megoldódik.

- Olyan naiv vagy, Taeyeon – ráztam meg fejem. – Attól még, hogy itthon hagytad volna a szeretődet, odakint ugyanúgy találtál volna valami kínai pasit, akivel kefélgethetsz. A végeredmény ugyanaz lenne: én át vagyok baszva, te pedig ugyanúgy hűtlen maradsz.

- Baekhyun...

- Ha még egyszer a nevemen hívsz, esküszöm, most keverek le neked egyet – fenyegettem meg összeszorított fogakkal, amitől arca döbbenté változott. Sosem voltam, azaz erőszakos fajta, épp ezért volt szokatlan még számomra is, azaz agresszió, ami akkor bennem tombolt. – Nem akarok veled semmit sem rendbe hozni. Hallani sem akarok rólad, megértetted?

 Bólintott.

- És én még fontolóra vettem, hogy veled megyek Pekingbe – röhögtem saját naivitásomon, majd faképnél hagyva Őt indultam haza, belül törött önbecsüléssel.

 Hangosan csaptam be magam mögött a bejárati ajtót, amit a kanapén ücsörgő Dyo nem fogadott valami jól; mint akit szívroham ért utol, úgy kapott mellkasához. Viszont, mikor megpillantotta robbanni készülő fejemet, érdeklődve jött utánam a konyhába, ahol valamiféle szíverősítőt kerestem, idegeim lenyugtatása érdekében.

 Egy régi whiskybe fojtottam bánatom, amikor is bármiféle tökölés nélkül húztam meg. Természetesen Kyungsoo abban a másodpercben kikapta a kezemből, ahogy meglátta, mit művelek.

- Jesszusom ember, még csak fél kettő; mi a fasz ütött beléd? – ráncolta értetlenül homlokát, ahogy szemeivel többször is végigmérte, teljesen kikészült lényemet.

- Tudod Dyo; amikor az ember bemegy a professzora irodájába kurvára, nem arra számít, hogy a vén fasz, épp a barátnőjét dugja az asztalon.

- Mi van?! – kerekedett ki a szeme, még jobban, mint előtte. Kyungsoo teljesen le volt döbbenve; úgy nézett rám, mintha valami teljesen abszurd dologról beszélnék. A fiú továbbra is engem fixírozva rogyott a mellette lévő székre, majd kifújva a tüdejében rekedt levegőt, ő maga is meghúzta az italt.

- Hihetetlen, mi? – kacagtam fel leülve elé, úgy kérve vissza az üveget.

- De ez hogy lehet? Hiszen te és Taeyeon álompárt alkotattok...

- Hát, nem volt valami nagy az idill, ha félrekefélt – vontam meg vállam. – Valószínűleg nem az volt az első, amit láttam. Ráadásul, még ma volt pofája azt kérni tőlem, hogy költözzek vele Pekingbe.

- Pekingbe? – ráncolta homlokát a fiatalabb. – Minek mész te oda?

- Nem megyek. Csak megfordult a fejembe, ha Taeyeon is kiköltözik, vele utazom én is; de ezek után erről csak álmodhat.

- És mit mondott?

- Kicsoda? – emeltem rá, eddig égbe bambuló tekintetemet.

- Taeyeon.

- Mit mondott volna? Meg akarta magyarázni a helyzetet, de én elküldtem a faszba.

- Mert? – tárta szét karját ezzel fokozva számomra értetlenségét.

- Nem volt mit azon ragozni; félrekefélt és ennyi.

- De azt nem kérdezted meg, hogy miért csinálta? Valószínűleg nem azért, mert egy nagy ribanc.

- Én erre asszociálnék – forgattam meg szemem, ahogy még egy hatalmas adag whiskyt küldtem le torkomon. – Mellesleg; miért tette volna? Valószínűleg nem voltam elég jó szerető.

- Nem? – húzta fel szemöldökét.

- Ha eleget eszel, te még elmész a Burger King-be? Naná, hogy nem; tuti nem elégítettem ki eléggé, ezért keresett magának valakit, aki rendesen megdugja.

- És ez pont Park professzor? – nézett rám lesajnálóan, mintha lehetetlennek tűnne, hogy egy öregebb jobb, mint én.

- Dyo, nem tudom, hogy az öreg, hogy kefél, de valószínűleg elég jó, ha még Taeyeon is faképnél hagy miatta – forgattam a kezemben tartott üveget, cetlijére meredve, mintha arra lenne ráírva az összes válasz, a fejemben megfogalmazódott kérdésekre. Míg én az italt fixíroztam, lakótársam hitetlenkedve tápászkodott fel, majd a mosogatóhoz lépett és az abban elhelyezkedő koszos edényeket kezdte törölgetni. Mindig ezt csinálta, ha ideges vagy feszült volt.

- Szerintem akkor sem az volt az oka.

- Parancsolsz? – eszméltem fel, félig felé fordulva.

- Taeyeon nem az a fajta, aki csak azért félredug, mert őt nem basszák meg rendesen; ha ez lett volna az oka, akkor sokkal felszínesebb, mint amilyennek megismertük.

- És honnan tudod, hogy nem az? – tápászkodtam fel, majd a fiú mellé álltam. – Nincs rá garancia, hogy olyan, amilyennek mi az elején elképzeltük. Amúgy egyáltalán nem érdekel, miért tette; hisz már vége.

- Az sem foglalkoztat, hogy miért hívott el Pekingbe?

- Azt elmondta – mosolyodtam el fájdalmasan, majd tarkómra simítva fújtam ki megfáradt levegőmet. – Rendbe akarta hozni a kapcsolatunkat.

- Az tök jó.

- Nem Dyo, az nem jó – ráztam meg a fejemet, ugyanis a fiatalabb lelkesedése teljesen feleslegesnek számított. – Taeyeon csak a saját lelkiismeretét akarta nyugtatni ezzel; ha elmegyek vele Pekingbe, azzal megbocsátok neki.

- És nem szeretnél újra a pasija lenni?

- Akar a faszom egy hűtlen picsával kapcsolatot – csattantam fel, Dyo gúnyos hangvételén. Temperamentumomra a fiatalabb csak jóízűen felkacagott, aztán egyik kezét a vállamra helyezve kezdett beszédébe.

- Szerintem ezt mindenképpen beszéljétek meg; akár újra összejössz vele, akár nem. Jobban fogsz aludni, ha minden okot ismersz; és utána nyugodtabb szívvel tudod elküldeni a picsába – kacsintott egyet, majd lendületes léptekkel tűnt el szobája rejtekében.

 Körülbelül negyed óráig ácsorogtam ott egyhelyben a konyhapultnál, emésztgetve Kyungsoo szavait, amik egyszerre voltak számomra taszítóak, és vonzóak. Belül tényleg tudni szerettem volna minden okot, amiért Taeyeon egy negyvenes pasit választott helyettem; másrészt nem akartam látni az arcát; soha többé. És ebben biztos voltam. De felül tud kerekedni a kíváncsiságom minden máson?

 Hirtelen ötlettől vezérelve iramodtam meg Dyo szobája felé, aminek ajtaját kopogás nélkül nyitottam ki. Lakótársam épp valami könyvet olvasott, melyet azon nyomban eldobott magától, ahogy elszántságtól izzó szemeimbe nézett.

- Mi az? – dermedt meg egy pillanatra, arra várva, hogy bejelentsem terhes, vagyok.

- Ma bulizni fogunk – vigyorogtam rá kajánul.

- Tessék? – vágott egy gyerekes grimaszt, ezzel jelezve, hogy neki aztán semmi kedve velem részegesdit játszani. 

- Pont ma reggel hívtak fel, hogy ma este az egyetem közelében kurva nagy buli lesz; és te meg én ott leszünk.

- Mi? Ne, Baek! – mászott ki nagy nehezen ágyából, majd elém állva, mindkét kezét vállamra helyezte, így pontosan a szemembe meredhetett. – Emlékszel mi történt a múltkor?

- A múltkor...? – próbáltam felidézni a legutóbbi durvább ivászatomat.

- Amikor egy kibaszott kutyatenyészet volt a lakásban csak, mert azt mondtad a csajnak, akit meg akartál dugni, hogy tudsz a kis szarokcsinálókra vigyázni két hétig

- Ja, te arra a múltkorra gondolsz... – emlékeztem vissza az alig egy éves történetre. A csajért megérte tizennégy napig kutyacsőszködni; mondjuk a kis barna cuccokat már nem volt valami nagy élvezet szedni utánuk.

- Igen, és nem az volt az egyetlen ilyen húzásod.

- Mi volt még? – ráncoltam homlokomat, mert egyikre sem emlékeztem valami tisztán.

- A legutóbb egy rohadt lovas szoborról kellett leszedjelek, mert menni akartál a seregbe, és zsoldot követeltél, miközben valami szar huszárdalt énekeltél torkod szakadtából – forgatta meg szemeit, mire nekem a megvilágosodás jelei mutatkoztak meg arcomon. Szóval azért fájt másnap reggel a fenekem... Logikus.

- Dyo, ezek tök rég történtek.

- Baek, a lovas dolog, alig két hete volt.

- Tényleg? – húztam fel szemöldökömet, mivel nem igazán emlékeztem a pontos dátumra, ami az én esetemben különösen furcsának számított.

- Tényleg! Épp ezért nem vagyok hajlandó veled soha többé bulizni menni, mert a vége mindig az, hogy az antennáról is leszedhetlek – zárta le a beszélgetést, mire én tetettet szomorúsággal vontam meg a vállam, majd baktattam ki a szobájából. Még mielőtt teljesen magára hagytam volna az „anyukát”, utánam szóló hangjának köszönhetően pillantottam vissza rá. – Amúgy ki hívott el ma estére?

- Kai – mosolyodtam el, ahogy kiejtettem a nevet, ugyanis tudtam ez milyen hatással lesz Kyungsoora. Egy pillanatra lefagyott arccal pislogott rám, majd egy alig észrevehető sóhajt hallatva, fáradtan szólalt meg ismét.

- Adj öt percet.

**

 A taxiban, néma csendben ülve bámultam ki az ablakon magamban mosolyogva, amiért sikerült Dyo-t elrántgatnom már pusztán azzal, hogy kimondtam Jongin nevét. Hihetetlen mennyire könnyen lekenyerezhető egy szimpla személy jelenlétével.

- Amúgy pontosan mi volt köztetek Jonginnal? – tettem fel a hirtelen bennem felmerült kérdést, mire lakótársam egy pillanatra meghökkenve pislogott rám, majd már nem is törődve a miérttel, csak válaszolt.

- Párszor lefeküdtünk.

- Csak ennyi? – tártam szét a karom, mert valami izgalmasabb sztorira számítottam.

- És néha még most is megtesszük ugyanezt – vont ismét vállat.

- De akkor miért nem jöttök össze?

 Kérdésemre hangosan felnevetett, mintha valami olyat mondtam volna, amit illene tudnom.

- Ismered azt a kifejezést, hogy szerelem nélküli szex?

- Persze – biccentettem.

- Na; Jonginnal ez a közös hobbink.

- Semmi érzelem, beszélgetés vagy valami, csak dugtok?

- Igen – válaszolt szinte kapásból lakótársam, olyan arckifejezéssel, mintha ez természetesnek számított volna. Mondjuk Kyungsoo esetében az volt, meg úgy az enyémben is, hiszen fiatalok voltunk és kísérleteztünk, de ha az ember ránéz Soo-ra, nagyon is azt hiszi, hogy egy ilyen srác tartós kapcsolatra vágyik.

- És Kai nem akart megismerni sosem?

- Nem mondta, hogy szeretné...

- És ha mondaná? – húztam fel érdeklődve a szemöldököm. – Engednéd neki?

- Azt hiszem – vonta meg a vállát.

 Mikor megérkeztünk a címre, amit Kai mondott nekem a telefonban, nem voltunk restek rögtön betörni az épületbe; egy hatalmas ház, mely elhagyatottnak tűnt, de a belülről villogó fények elárulták, mi is folyik ott. A helységben meg sem tudnám számolni hány korunkbeli bulizott; a füst teljesen beterített mindent, így igazából azt sem tudtam kivenni, hogy is néz ki a ház. De nem is nagyon érdekelt; csak le akartam inni magam a sárgaföldig, ahol már nincs semmi, csak a boldog tudatlanság.

 Hirtelen egy kéz landolt vállamon, mely egy baráti üdvözlésnek felelt meg; megfordultam, s egy ezer wattos mosolyt kaptam Kim Jongintől, aki ugyan felém fordult, de minden szavát Kyungsoonak intézte.

- Örülök, hogy eljöttetek; kértek valamit inni?

- Én igen – jelentkeztem rögvest, amit a mellettem álló Dyo nem nézett valami jó szemmel, viszont Kai nagyon is örült az alkoholmániámnak; megmutatta, merre találom a piákat, így előreküldve engem, ő Kyungsoo mellé sandított, és nem törődve senkivel átkarolta a fiút, úgy suttogva fülébe. Csak fél szemmel sandítottam rájuk, de csupán lakótársam sokat sejtető mosolyát láttam, ahogy egyre erősebben harapja be ajkait; később már a hátukat figyeltem. Jongin kézen fogta Dyo-t, s úgy rángatta fel magával az emeletre, ahol a szobák helyezkedtek el. Kaján vigyorral arcomon kortyoltam bele az elém rakott italba; esküszöm, ha ezek nem éreznek a másik iránt semmit, akkor én hermafrodita vagyok.

 Az est további részét a homály erős leple borította rám; csak folyt le az alkohol torkomon, teljesen elbódítva engem. Nem tudtam, mit teszek, ahogy azt sem, hol vagyok; egyszerűen a hangok keveredése s a fények összemosódása oly erős boldogsággal töltött el, hogy teljesen érdektelenné vált számomra a környezetem pontos meghatározása.

 Sötétség, apró fénylő pontokkal vegyítve, gyönyörű összképet alkotva; egyik hófehér kis folt fényesebben ragyogott, mint a másik; imádtam. Olyan szabadnak éreztem magam, mint egy réten játszó kisgyerek; mint akrobata, ahogy makulátlanul sétál a vékony kötélen, mely sosem remeg meg alatta.

 Kitártam hát karomat, egyik lábamat a másik elé téve, kötéltáncos módjára lépkedve, könnyed testtel, s szabad lélekkel. A friss levegő átjárta minden porcikámat, így adva nekem még több energiát; jól éreztem magam, s elfelejtettem mindazt, ami azon a zord nappalon történt.

 De a tökéletes pillanatok sorozatának vége szakadt; a szél nem fújt oly kellemesen többé, a fénylő pontok elsötétedtek, s testem elgyengült. Lábam alól kicsúszott az a bizonyos kötél, s tehetetlenségemben zuhanni kezdtem; A szakadék szélén előadott tánc, befejeződött.