A Chanyeollal töltött mézes hetek – ha
jellemezhetem a békés időszakunkat így – ráébresztettek arra, milyen érzés
szerelmesnek lenni. Anno Taeyeonért teljesen megőrültem, még a lába nyomát is
imádtam, állandóan a kedvére tettem, ő pedig hagyta… hát már megértem, mit
érzett akkoriban!
Egy friss kapcsolat első hetei varázslatosak!
Emlékeztem erre a szakaszra, amikor még barátnőim voltak: amikor éppen, hogy
csak összejöttetek, a mosoly folyton ott ül az arcodon, s főleg akkor
szélesedik ki, amikor róla van szó. Élénken élt bennem, amikor Taeyeont
megszereztem, két napig vigyorral keltem és vigyorral feküdtem, annyira
boldognak hittem magam. Na, az akkori érzéseim összehasonlíthatatlanok voltak a
jelenlegiekkel.
Chanyeol és én, nem olyanok voltunk, mint egy
szokványos friss szerelmespár. Ugye, amikor összejössz valakivel, vannak kínos
pillanatok kettőtök között, egyre inkább meg akarod ismerni a másikat, minden
apróságért odavagy, ami hozzá köthetőt, és mindenképpen el akarod titkolni az
apró hibáidat vagy hülyeségeidet. És bár ez egy nagyon édes időszak, benne élni
olykor idegesítően zavarba ejtő.
Chanyeollal nem ilyen volt a helyzet; olyan
érzést keltett bennem a vele eltöltött idő, mintha a „kezdő korszak” szimplán
kimaradt volna. Nem voltak kínos percek, titkolni való rossz szokások, mert nem
volt mit titkolnunk, elvégre éreztük egymást, ezáltal egy minimális képet is
kaptunk a másikról. Persze, én naivan az elején azt hittem ez nem lesz később
sorsdöntő, pedig nagyon is az lett.
Első példának fel is hoznám, amikor hozzám költözött! Tök természetes volt a
számomra, hogy ott van velem, viszont a költözést baromi sokáig nem
realizáltam, és úgy kezeltem, mintha csak a bögrémet kérte volna kölcsön. Egy
kezdő kapcsolatban ez nem így szokott menni, nincs igazam?
Alap, hogy igazam van.
Viszont volt egy eset vagy éppen lehetőség,
amit abszolút nem vettem számításba, és ahhoz, hogy komolyan átértékeljem az
életemet, egy incidensre volt szükség. (Mint mindig, az eddigi éveim során).
Pont JoonMyuntól jöttem haza, és ugye Yeollal
rendesen összegabalyodtunk, aminek természetesen szex lett a vége, és nem is
akármilyen. Nem mennék bele a részletekbe, de nem lepődtem volna meg, ha a
magasabb megjegyzéseket tett volna a kábult fejemre, az elégedett mosolyommal
együtt. Mindegy, nem ez volt a lényeg – legalábbis később már nem ezt
tekintettem annak.
Egymás karjai közt fetrengtünk a kanapén –
mert a hálószobáig eljutni luxus -, amikor a colos az egyik falon lógó hatalmas
órára tekintett, s feltett egy olyan kérdést, ami nem csak kizökkentett a
rózsaszín ködömből, de egyenesen kitaszított belőle.
- Nem kellene már kipakolnom?
- Kipakolnod? – ráncoltam
értetlenül szemöldökömet. – Anyaszült meztelenül mit akarsz még kipakolni?
- Nem arra gondoltam –
kuncogott halkan, majd felcsillant szemekkel lopott egy csókot. – De legalább
tudom, hogy te mire gondoltál. Kis perverz.
- Nem is vagyok perverz –
csaptam lágyan vállára, amit csupán halk nevetéssel nyugtázott. – Szóval mit
kell kipakolnod?
- A cuccaimat – adott egyszerű
választ. – Emlékszel, hozzád költözöm!
- Ja persze! – csaptam
homlokomra, amint leesett, hogy Chanyeolnak enyhén kínos lenne JoonMyunnal
lakni, főleg a szakításuk után. – Amúgy neked nem volt saját lakásod? Még az
első találkozásunkkor el is vittél oda, miután leitattál egy erős whiskyvel –
emlékeztettem az első „közös” éjszakánkra, ami csak néhány héttel az
összejövetelünk előtt történt, de úgy éreztem, mintha legalább két éve lett
volna.
- Ó, ilyen is volt – ült ki
nosztalgikus mosoly arcára. – De az felejtős.
- Miért?
- Tudod, azt mondtam, az a
munkám, hogy analizáljalak…
- Igen, ezt azért nehéz lenne
elfelejteni – forgattam meg szemeimet. Élénken élt még benne az a dühkitörés,
amit akkor lenyomtam.
- Hazudtam!
- Mi van? – akadtam ki rögvest.
– Miért?
- Muszáj volt mondanom valamit,
hogy higgy nekem, és ne nézz hülyének, amiért sok dolgot tudtam rólad. Nem
vagyok jó megfigyelő, egyszerűen csak már akkor is éreztelek.
- Tényleg?
- Tényleg. Ugyan, akkoriban még
nem volt annyira erős, mint most, de kellőképpen élénk volt ahhoz, hogy
felkeltse az érdeklődésemet irántad.
- Ez mind nagyon cuki meg
minden, de mi köze van ehhez a lakásodhoz? – tértem vissza az eredeti témára,
amit terelni próbált. Le se tagadhatta, éreztem
rajta.
- Nem vihettelek el
JoonMyunhoz, eléggé idiótán vette volna ki magát, ha beállítok egy totál részeg
gyerekkel, akihez, furcsamód, vonzódni kezdtem. Ezért egy haver lakására
vittelek.
- Ismerem ezt a havert? –
húztam össze szigorúan szemeimet, mert ismét kisebb füllentést véltem
felfedezni hanglejtésében. Inkább sumákolást, mintsem hazugságot.
- Hongki az…
- Hongki?! Komolyan a főnököm
ágyában aludtam?
- Azt ne mondd, hogy sose
csináltál még ilyet? – kacsintott rám pajkosan.
- Ekkora ribanc még nem vagyok
– forgattam szemet, enyhe mosollyal ajkamon, amit igyekeztem leplezni. –
Viszont az exem lefeküdt a professzorommal, aki az apád, ez olyasminek számít?
- Attól függ – mérlegelt egy
rövid ideig magában. – Ágyban történt?
- Asztalon.
- Akkor nem! – rázta meg fejét,
először komoly ábrázattal, majd nem fogta vissza magát, és megajándékozott egy
gyönyörű mosollyal, amit egy hangosabb nevetés követett. Utána nyomott egy
csókot homlokomra, aztán felállt a szófáról, hogy tényleg neki kezdjen a pakolásnak.
Ahogy anyaszült meztelenül a heverő mögé
érkezett, a bejárati ajtó ugyanabban a másodpercben nyílt ki, s lépett be rajta
egy Do Kyungsoo, pár bevásárlószatyorral a kezében. Meghökkenten mérte végig a
csupasz férfit, majd tekintetével engem kezdett keresni; szerencsére nem
kellett sokáig kutatnia, elvégre – Chanyeolhoz hasonlóan – ott fetrengtem a
kanapén.
- Komolyan Baekhyun? – nézett
rám fáradtan. – Nem azt mondom, hogy ne dugjatok, de komolyan ennyire nehéz
lett volna eljutni a hálószobába?
- Hiszen ismersz – vontam
vállat, miközben figyeltem Dyo-t, ahogy fejcsóválva kerülte ki a meztelen
Yeolt, egyenesen a konyhába érve, ahol nekiállt kiüríteni a szatyrok tartalmát.
- Anno, amikor lányokat hoztál
fel, voltál olyan kultúrált, hogy elvonszoltad a felálló faszodat a szobádig.
- Anno be is hugyoztam, de
aztán leszoktam róla – válaszoltam epésen, majd felálltam helyemről, egy
pokrócot tekerve derekam köré, s annak a párját pedig Chanyeolnak adtam, hogy
Dyo prűd lelke is megnyugodhasson végre.
- Érdekes, az emberek általában
születésükkor szoktak meztelenkedni; ezek szerint te visszafelé fejlődsz –
mosolygott gúnyosan, szemei azonban kedvesen csillogtak.
- Befejeznéd, fontos
közölnivalónk van veled! – kezdtem volna bele a nagy bejelentésembe, de összetörte
szegény kicsi lelkemet az a férfi, akit legjobb barátomnak hittem.
- Chanyeol ideköltözik, igen,
tudom – bólogatott, miközben rendezgette az élelmiszereket, amiket vásárolt.
- Honnan? – képedtem el,
hirtelen ötletem sem támadt, ki mondhatta el neki.
- Útközben találkoztam
JoonMyunnal, ő említette – közölte, mintha mindez tök normális lett volna.
Óvatosan Chanyeolra pillantottam, elvégre mégiscsak az exéről esett szó, az
előttem lévő szerelméről, de nem úgy festett, mint akit egy kicsit is érdekelt
volna a dolog. Mármint, semmilyen jelentősebb reakciót nem tudtam leolvasni
róla, és semmi említésre méltót sem éreztem vele kapcsolatban. Szóval minden
oké volt, ahogy akkor láttam.
- Akkor én megyek, kicsomagolok
– mutatott szobám irányába hármunk közül a legmagasabb, majd mielőtt elvonult
volna, gyors csókot nyomott ajkaimra, és csak azután távozott szűk körünkből.
Én pedig, akárcsak egy beszívott balfasz, szélesen vigyorogva kolbászoltam el a
konyháig, ahol a pulthoz tettem le formás seggemet, miközben magamon tudtam Dyo
tipikusan lesajnáló tekintetét.
- Szerelmes vagy? – kérdezte,
fel sem emelve fejét a rendrakásból. Az érdeklődést – vagy minek nevezzem ezt –
hirtelen nem tudtam hova rakni, de aztán válaszoltam rá, félig elkábulva.
- Az nem kifejezés mennyire –
sóhajtottam boldogan, akár egy rossz tinilány, aki előző éjszaka vesztette el a
szüzességét. Bakker, ki kellene találnom
már valami epésebb hasonlatot, mindig ezt használom!
- Látszik rajtad, csak úgy
ragyogsz – említette meg, mellékesen, s futólag megajándékozott egy vidám
pillantással, és egy apró mosollyal, amiből már sejtettem, hogy Dyo abszolút
nincs ellene a kapcsolatunknak.
- Te is mindig így festettél,
amikor eljöttél Jongintól.
- Az teljesen más – vette
azonnal védelembe magát. – Ha lenne egy kicsit több tapasztalatod, tudnád, hogy
bizonyos egyéjszakás kalandok után, az ember akár hetekig vigyorog. Jongin
pedig értette a dolgát, ha ilyenről volt szó.
- Tehát nem vagy belé
szerelmes? – húztam fel szemöldökömet, mert kimagyarázása arra engedett
következtetni, hogy nagyon tagadni akarta érzéseit a fiatalabb iránt.
- Dehogynem! – válaszolt
egyértelműen. – Nem volt egy normális kapcsolatom sem, amióta Jongin képben
van; ha tényleg csak néhány kaland lett volna az a pár éjszaka, amit nála
töltöttem, akkor azóta már simán beszereztem volna magam mellé egy állandó
pasit, Jongint meg elfelejtettem volna a faszba.
- Öhm – vágtam egy pofát –, nem
akarok nagyon beszólni, de mindig volt pasid, csak a féltékeny hülyegyerek
elüldözte mellőled.
- Épp ez az – forgatta szemeit.
– Esküszöm, ha sosem fekszünk össze, most nem ez lenne! Ilyen egocentrikus,
makacs, büszke emberrel még egyszer sem találkoztam; erre tessék!
- A ti románcotok is regényekbe
illő – kuncogtam, ahogy visszagondoltam még az élő mindennapjainkra, amikor Dyo
hisztisen jött haza, mert Jongin éppen valami csajt smárolt le a szeme láttára.
– Bár a legutóbbi forgatókönyv szerint, nem szeretted!
- Én is azt hittem – sóhajtott.
– Aztán nem tudtam másra következtetni, mint a szerelemre; különben miért
zavarna, ha mással látnám?
- Hiúságból.
- Meglehet – rántotta meg
vállát. – De tényleg úgy érzem, szeretem.
- Ennek örülök…
- Viszont, nem ez a lényeg! –
szakított félbe, mielőtt még szentimentálisan áradozni kezdhettem volna. –
Anno, nem a szerelemtől voltam annyira boldog, hanem a kielégüléstől! Te pedig,
határozottan a rózsaszín ködtől csillogsz!
- Így van ez, ha az ember
szerelmes – tártam szét karomat, elvégre tisztában voltam a buzis érzéseimmel,
és nagyon büszkén vállaltam is azokat.
- Így – értett egyet. – De ez
nem jelenti azt, hogy nem lehetsz tekintettel rám.
- Kérlek, azt ne mondd, hogy a
meztelenségen akadtál ki! – fintorogtam, és csak erősen reménykedtem, hogy
Kyungsoo nem készülte kiverni a prűdskála legmagasabb fokát.
- Ugyan kérlek – vágott
lesajnáló grimaszt. – Ezer ilyet láttam már, és hidd el, Jonginnak is legalább
ekkora.
- Én nem… Ekkora? – Ja, az
elején ellenkezni akartam, de valójában tényleg az foglalkoztatott, hogy a
pasijaink mérete megegyezett. Hú bakker, nagyon gázul viselkedtem, emlékeztetni
sem kell rá.
- Persze. Mit hittél?
- Nem tudom – rántottam vállat.
– Ezen nem szoktam agyalni, elvégre Jongin az Jongin, Chanyeol meg Chanyeol… de
nem tudom. Kainak talán kicsit kisebbet képzeltem.
- Hát én is – bólintott
egyetértően Dyo, majd pajkos mosollyal, hozzátette. – Pont ezért volt kellemes
csalódás az első éjszakánk.
- Kérlek, ne részletezd –
ráztam fejemet, mivel akármennyire is voltam egy kíváncsi perverz, ezt nem
szerettem volna elképzelni. – De amúgy mi a bajod?
- Az, hogy nem vagytok rám
tekintettel – mondta egyenesen, viszont nem hangzott sértettnek. – Ez pedig
bánt.
- Tényleg? Nem úgy tűnik.
- Mert sem öt éves, sem pedig
Te nem vagyok – vágott pofán ezzel a megjegyzéssel totális K.O-t adva nekem. –
Baek, én nem azt mondom, hogy ne szexeljetek, és azt sem, hogy ne kanapén,
amikor nem vagyok itthon, de azzal számoljatok, hogy velem is fogtok élni, és
nagyon örülnék neki, ha nem kellene azt éreznem, hogy felesleges harmadik
vagyok.
- Rendben – bólintottam. –
Ígérem, amíg itthon vagy, moderáljuk magunkat előtted.
- Köszönöm – biccentett, aztán
feltett egy olyan kérdést, ami nekem ezelőtt sosem fordult meg a fejemben. –
Mellesleg, Chanyeollal beszélgettetek már a jövőn? Tudom, nem vagytok régóta
együtt, de a helyzetre való tekintettel, talán nem árt…
- A jövőn? – szakítottam félbe
a monológot.
- Igen.
- Minek beszélnénk a jövőről? –
ráncoltam homlokomat. – Ez valami új szexjáték, amiről még nem hallottam?
- Hát, ha ez egy szexjáték,
akkor annak nagyon szar – produkált megint egy érdekes pofát a fiatalabb, majd
folytatta gondolatmenetét. – Arra gondoltam, hogy szót ejtettetek-e már arról,
mi lesz ha, valamelyikkőtök továbbmegy.
- Tovább? Mármint…?
- Vissza az életbe, vagy tovább
a halálba – fejezte be helyettem mondatomat. – Frissek vagytok még, ez igaz, de
az idő telik, az élet pedig folyik, és előbb vagy utóbb ti is megmozdultok. Vagy
Chanyeol nem?
- Chanyeol mit nem? – értetlenkedtem,
mivel nem értettem meg Dyo félszavait.
- Tudod egyáltalán, hogy Yeol pontosan
miért van itt? Hogy hogyan került ide? Tudsz a múltjáról bármit is?
És a válaszom
sajnos egyértelmű nem volt.
