- Chanyeol… – nyögtem fel, teljesen eltorzult hangszínnel, ahogy a
hideg ujjai pólóm alatt kezdtek matatni, érzékeny bőrfelületen járva bizsergető
táncot. Hangomra nem csillapodott vágya, sőt, még hevesebben simogatta
felsőtestemet, közben pedig nyakamra vándorolt ajkaival kényeztette a
testrészemet, úgy falva az ottani részeket, mint élete legjobb ebédjét. Úgy
nyögdécseltem alatta, akár egy rossz ribanc, de nem tehettem mást, elvégre
olyan jól csinálta… teljesen megértettem JoonMyun-t, hogy sokszor inkább lett
volna Yeol alatt, mintsem, hogy a hozzám hasonlókkal foglalkozzon. Basszus, JoonMyun!
- Állj le! – toltam el magamtól
a magasabbat, aki értetlenül, hihetetlenül ártatlan szemekkel meredt rám, és
azok láttán legszívesebben megint ajkaira martam volna. De ahogy eszembe jutott
JoonMyun, rögvest elment a kedvem az egész „Dugjunk egyet a másik pasija háta
mögött” dologtól.
- Mi a baj? – kérdezte kissé
lihegve, kipirosodott ajkakkal, teljesen összekócolt hajjal, aminek állapotáért
én feleltem… talán nem kellett volna olyan erősen markolásznom.
- Hogy mi a baj? Még kérdezed?
– léptem el tőle, hogy még véletlenül se kerülhessünk megint abba a helyzetbe. Bár, a szívem mélyén
annyira nem bántam volna, de az erkölcsöm egyenesen tökön rúgott volna, ha a
közelében maradok. Így is, ha egyszer kikerülök Limboból, tuti Jehova tanúi
fognak elhurcolni.
- Baek…
- Baszd meg Chanyeol, neked ott
van JoonMyun! – vágtam rögtön a közepébe. A magas férfi alsó ajkát beharapva
sütötte le szemeit, valószínűleg érezte hangomban a merő megvetést, amit
kurvára szerettem is volna, ha érez. Mondjuk én ugyanakkora köcsög voltam, mint
ő… de nem rólam volt szó, hanem a korántsem hűséges viselkedéséről. – Ez pedig
nagyon is a megcsalás határain túl van – mutattam kettőnkre, utalva ezzel az
előbbi kis akciónkra… amit ezer örömmel
folytattam volna, ha őszinte akarok lenni.
- Megmagyarázhatom? – kérdezte,
egy kisebb sóhaj után.
- Nem! – feleltem gondolkodás
nélkül. – Ezen nincs mit magyarázni, basszus! Te dugni akarsz egyet JoonMyun
háta mögött, de ebben nem leszek partnered! Keress valaki más vállalkozó
szellemű egyedet! – kerültem ki testét, az ajtó felé véve az irányt, viszont
határozott szavai megtorpanásra kényszeríttettek.
- Nekem nem kell más! – erős
orgánumába egész testem beleremegett. Miért kellett ennyire dögös, mély hanggal
születnie?
- Ugye nem azt akarod beadni,
hogy kívánsz engem? – fordultam feléje, a lehető leggúnyosabb arcmimikámat s
hangsúlyozásomat elővéve, amelyek eddig ott porosodtak az elmém valamelyik
eldugott polcán.
- De igen! Pontosan ezt akarom
beadni… – lépett elém határozottan, rendíthetetlen temperamentumától izzó
szemekkel. – Akarlak Baekhyun!
- Te csak egy lyukat akarsz ma
estére, nem engem – forgattam meg szemeimet, mert azért az ilyen átlátszó
kábításoknak még nem dőltem be, annak ellenére sem, hogy Yeol eléggé meggyőzően
alakított.
- Nem Baek, tévedsz – csóválta meg
lassan fejét, miközben újabb lépéssel közelített meg, megpróbálva a falnak
szorítani… ami sajnos sikerült is neki. Totál elképedve simultam a sík
felületnek, elkerekedett szemekkel vizslatva a magasabbat, aki olyan áhítatos,
olyan elködösült pillantással fixírozta testemet, amitől egyenesen zavarba
jöttem. – Kellesz nekem!
- Nem hiszek neked –
ellenkeztem továbbra is. – Nekem ennél többre van szükségem. Ne hidd azt, hogy csak
azért mert lefeküdtem Jongdae-vel, majd veled is hasonlóan könnyen le fogok –
embereltem meg magam, mivel tényleg nem szerettem volna, ha a ribanc jelző
rajtam marad. Tomboltak bennem az istenverte hormonok, minden formás fenekű
pasira begerjedtem, de attól még nem voltam hülye, és nem dőltem be az olyan
bájgúnár szövegeknek, amiket Yeol rakott az arcom elé. Én is pasi voltam,
ismertem a pasikat meg a módszereiket; ez egy csajnál bejött volna, de nem Byun
Baekhyunnél.
Bármiféle arcmimika változás nélkül ragadtam
meg kezemet, s csapta azt mellkasára, akkora erővel, hogy az már nekem fájt
fizikailag. Nem a hirtelen cselekedetsorozat akasztott meg a normális
légzésben, hanem a hevesen verő szíve, amely éppen készült kiszakadni a
helyéről. Komolyan, én olyan erősen kalapáló ketyegőt még sosem éreztem a
tenyerem alatt, de Chanyeolé nem csupán le tudott volna körözni egy Formula
1-es autót, mert attól még nem is esett volna le annyira az állam.
Izgalomban volt, valószínűleg teljesen be volt
gerjedve, megértettem, hogy így dobogott a szíve, elvégre az enyém sem a
nyugalmáról volt ismert abban a helyzetben. Az ok, amiért még pislogni is
elfelejtettem, azt annak köszönhettem, hogy Yeol halott életpumpája nem csak
szimplán életre kelt… hanem a tempója
tökéletesen megegyezett az enyémmel.
Nem tudtam mit kellett volna erre reagálnom,
vagy kellett-e volna bármit is mondanom. Éreztem a testemben, hogy a szívem
készült kiszakadni a helyéről, s ugyanabban a percben Chanyeolé is leutánozta a
szervezetem reakcióit. Nem lélegzett, nem mozdult, nem pislogott, csupán engem
figyelt, hogy mit készültem éppen tenni.
Válaszokat akartam, kérdéseket szerettem volna
feltenni, új információkra vágytam, több mindent kellett tudnom erről az
egészről, különben tudtam, hogy megőrülök. Sok volt nekem ez egyszerre, mégis… nem
akartam hogy abbamaradjon. Viszont tudni akartam, tudni azt, amit talán nem
kellett volna.
- Érezlek
– felelte halkan, kellemes hangot rezegtetve meg torkában. – Érzem, amikor
szomorú vagy, amikor boldog, amikor éhes, vagy amikor csak egy kis pihenésre
vágysz – szinte már suttogott, mégis minden szó, amit kiejtette ajkai közül,
egy kegyetlen ordításnak tűnt. – Ha neked fáj, nekem is fáj, ha boldog vagy, én
is az vagyok. Ha valamit érzel, azt elsőként én tudom meg, ezért volt… - itt
megakadt. – Amikor lefeküdtél Jongdaevel – érkezett a váratlan témaváltás -,
azt hittem megőrülök. Nem azért törtem rád, mert undorítónak találtalak vagy
valami, egyszerűen csak… féltékeny voltam.
Tudtam, mit éreztél akkor, ott voltam a kényelmetlenségnél, a gyönyör
tetőpontjánál is, és ez kiakasztott. Én… én akartam lenni az első!
Nem bírtam tovább hallgatni őt; helyette
inkább ajkaira tapadtam, s szenvedélyesen ízlelgetni kezdtem azokat,
megakasztva ezzel a beszédben. Míg Chanyeol a döbbenettől viszonozni is alig
bírta csókomat, kezemet tarkójára vezettem, így mélyítve el a nyelvjátékunkat,
melybe végül hajlandó volt belefolyni.
Ahogy ízlelgettem puha párnáit, milliónyi
kérdés zakatolt a fejemben, dolgok, amik érdekeltek volna még ezzel
kapcsolatban, de elsődleges célként csak ő lebegett lelki szemeim előtt.
Egyszerűen megkívántam Chanyeolt, és még az sem tántorított el, hogy ezzel a
lépésemmel hivatalosan is elbasztam egy párkapcsolatot.
Nagy nehezen bearaszoltunk a hálószobába –
csoda volt, hogy közben nem estünk orra semmiben -, ahol, valószínűleg
mindkettőnk meglepetésére, én döntöttem végig testét az ágyon, fölé
helyezkedve, onnan csókolva tovább. Hatalmas kezei először derekamon pihentek,
majd fokozatosan csúsztak lejjebb, míg végül fenekemen nem kötöttek ki.
Belemarkolt az érzékeny részbe, mikor játékosan ráharaptam alsó ajkára, kibuggyasztva
abból egy kis vért, melynek vasas íze valamiért hihetetlenül édesnek tűnt.
Szépen lassan hámoztuk le egymásról a
feleslegessé vált ruhadarabokat, melyek egy távolinak tűnő sarokban végezték, a
hatalmas szobában. Chanyeol mezítelen felsőtestén először csak szemeimet, majd
később ajkaimat is legeltettem rajta, aprócska csókokat hintve a selymes bőrre.
Még a leggyengébb gesztusokon is hangosakat sóhajtozott, mint aki már ennyitől
is a fellegek közé kerül. Elmosolyodtam ezen a gondolaton, s miután meguntam
halovány kockáinak puszilgatását, egy hirtelen mozdulattal megszabadítottam
alsónadrágjától.
Meg kellett hagyni, Chanyeol igen szép
méretekkel büszkélkedett, bár a magasságához mérten egy kicsit nagyobbra
számítottam a férfiasságát illetően. Nem mintha ezzel bármi problémám lett
volna, csak inkább egy böszme példányt képzeltem el hozzá… Jesszusom, már pasi
farkak analizálásba kezdtem! Szerintem totál megbuggyantam, és ez is Mr. Park
Tökéletes Chanyeol miatt volt.
Elterelve erről a gondolataimat, ujjaimmal
cirógatni kezdtem testének legérzékenyebb részét, melyet hangos sóhajjal
díjazott. Látszott grimaszain, hogy mennyire élvezte pajkos tetteimet, így
kajánul vigyorogva markoltam rá a hímtagra, elkerekítve ezzel a férfi íriszeit.
Valószínűleg nem számított ekkora akciózásra, de aki Byun Baekhyunnal akart
lefeküdni, annak kijárt egy minimális szenvedés. Mondjuk egy ilyen kínzásba minden
épeszű krapek beleegyezik, nem?
Nem sokáig húztam a férfi ingerlését, egy kis
idő után abbahagytam, amit szomorkás sóhajjal nyugtázott. Hosszú csókkal próbáltam
vigasztalni, kisebb-nagyobb sikerekkel, de már éreztem rajta, hogy szívesen
tért volna a lényegre.
Automatikusan nyúltam az ágy melletti
komódhoz, melynek fiókjából kihalásztam egy üveg síkosítót meg egy csomag
óvszert. Az utóbbit fel is helyeztem az izgatott Chanyeolra, de még mielőtt
kezelésbe vettem volna a többit, levettem magamról még rajtam pihenő boxeremet.
Kicsit bekentem ujjaimat a ragacsos anyaggal, aztán
nem törődve eddig gátlásaimmal, tágítani kezdtem alsófertájamat, pornószínészeket
megszégyenítő sóhajokkal, s nyögdécselésekkel megfűszerezve. Mondanom sem kell,
a kicsi Chanyeol egy pillanat alatt vágta vigyázzba magát, csupán egy kis
mutatványra volt szüksége.
Felkuncogtam, s mikor már készültem volna
ráülni a férfi csípőjére, emelkedő kezével megállította tetteimet.
- Mielőtt még elkezdenénk –
szólt halkan, hihetetlenül szexi, rekedtes hangon –, szeretném, ha ez kettőnk
között maradna.
- Mi sem természetesebb –
mosolyodtam el édesen, arcába hajolva a szép, babapofival megáldott colosnak. –
Ez lesz a mi kis közös titkunk, ígérem!
Azzal nem ejtve több szót, bármilyen
figyelmeztetés nélkül, magamba vezettem Chanyeol lüktető hímtagját. A hirtelen
érkezett forróság miatt – gondolom –, belemarkolt farpofáimba, szinte már
körömmel szorítva azokat. Hozzá hasonlóan, először számomra is nehéznek
bizonyult bármilyen nemű mozgás, elvégre egy méretes pénisz dobogott bennem,
olyan pozícióban, melyet ezelőtt még nem tapasztaltam. Egyszerre volt szorító,
kissé kényelmetlen, mégis pokolian izgató.
Pár másodpercnyi mozdulatlanság után,
bátortalanul ringatni kezdtem a csípőmet, aminek elég nagy sikere volt Yeolnál,
legalábbis a nyögéseiből ezt szűrtem le. Istenem azok a sóhajok, egyszerűen
jobbak voltak, mint bármelyik Beethoven szonáta, amit valaha hallottam!
Régebben, amikor együtt voltam valakivel,
mindig kurvára idegesített, amikor az adott lány a nevemet nyögte, vagy csak
szimplán monoton stílusban szuszogott, mint valaki kibaszott kutya. De
Chanyeolnál az sem zavart volna, ha hangosan ordít… nála még az olyan dolgok is
tetszettek, amik már esetben irritáltak.
Ahogy testén vonaglottam, ahogy ujjaival
bőrömet simogatta, s ahogy alakjaink később teljesen egymásnak simultak,
elvesztettem az időérzékemet. Csak ő volt és én, abban a hálószobában, kéj fűtötte
gyönyörrel, megmagyarázhatatlan összhanggal, s olyan gyakorlott mozdulatokkal,
mintha nem az lett volna az első alkalmunk. Pedig az volt, tisztán emlékszem
rá, még akkor is, ha néhány óra a feledésbe veszett.
Ő ment el előbb, ebben biztos voltam; de a kis
édes engem sem hagyott kielégületlenül, ujjainak és nyelvének hála hamar
követtem őt az orgazmusok tengerén.
Nem igen rémlenek már a részletek, csupán
onnan, hogy befeküdtem melléje az ágyba, s együtt csendesen vizslattuk a
plafonon szaladgáló pókokat, mindenféle felesleges hangot mellőzve.
Egy nyújtózásom közben, valahogy a kezem a
komódra vándorolt, aminél beleakadtam egy kicsi, bekeretezett képbe, mely a
bútor lapjának volt fordítva, direkt eltakarva a rajta pihenő emléket. Felvettem…
s egy boldogan mosolygó JoonMyunt és Chanyeolt pillantottam meg. Én meg csak
akkor realizáltam igazán…
Tényleg
elbasztam egy párkapcsolatot!
